Márovicsné Pék Mónika

POTE Eü.Főiskolán, diplomás ápolóként Szombathelyen végeztem 1997-ben, azóta a Vas Vármegyei Markusovszky Egyetemi Oktatókórházban, a Perinatális Intenzív Centrumában dolgozom.

A nővéri hivatás egész fiatal koromban megtalált, és ezt azóta sem szűnök örömmel megélni a nehézségek ellenére sem. Sokszor megtapasztaltam, hogy a családom, férjem, 4gyermekem, hitem, lelkesedésem biztos támaszaim és erőforrásaim a mindennapjaimban. Hiszek a család intézményében, hiszek abban, ha az ember maga rendben van, akkor a maga körül lévő, alakuló világot is kicsit rendesebb, békésebb, boldogabb hellyé tudja tenni. Célom, hogy mindenki, akivel találkozom, érezze magát legalább egy leheletnyivel jobban a találkozásunk után, mint előtte, akár fizikailag, akár pszichésen.

A szombathelyi PIC-ben (Perinatális Intenzív Centrum) dolgozom immár a 28 éve diplomás ápolóként, és 3és fél éve végeztem az ELTE pszichológiai és pedagógiai karán Perinatális Szaktanácsadóként. Ez a végzettség jól kiegészíti a szakmai munkámat, mert az ápolásnak megmutatta azt a dimenzióját, amivel a kisbabák kevesebb stresszt és traumát szenvednek el a mindennapi küzdelmeik (és mindennapi ápolásunk) során. Ennek segítségével az éretlen kis idegrendszerük fejlődésének, aktuális szakaszának ismeretében -azt támogatva, védve, óvva a különböző külső-belső károsító faktoroktól mégis egy biztonságos helyzetet teremtve egy jobb életminőséget lehet számukra remélni. A kisbabák jólléte mellett nem elhanyagolható az édesanyák, családok támogatása, meghallgatása, segítése, bíztatása sem, hiszen fontos mindenki számára a kompetens anyaság, szülőség, és egy biztonságos kötődés kialakulása és főleg az aktuális nehézségeknek a kiventillálása. Rendszeresen tartok kiscsoportos és egyéni beszélgetéseket az osztályunkon fekvő újszülöttek édesanyjával, (és folyamatban van a kórházunkban a várandós kismamákkal való konzultáció engedélyeztetése is, hogy már a szülés előtt is tudjanak kérdezni, beszélni a bennük felmerülő problémákról, nehézségekről). Időnként édesapák és várandós anyák is megkeresnek egyénileg is ilyen beszélgetésekre. Azt tapasztalom, hogy sokszor -helyzetemből adódóan- kapocs vagyok, kapocs lehetek különböző kommunikációs csatornákon (szakdolgozó-szülő-orvos-sorstárs szülő-stb), ezzel sok félreértés elkerülhető, és segítség mindenkinek. Ezek a koraszülő, illetve beteg újszülöttet világra hozó édesanyák, édesapák sokszor hatalmas veszteség élménnyel, gyásszal kell hogy szembenézzenek, egy olyan esemény sodrásába kerülnek, amit addig elképzelni sem tudtak, hogy megtörténhet és sokszor megfogalmazni sem tudják érzéseiket, vágyaikat, fájdalmaikat, félelmeiket. Ezeknek a verbalizálásában, "világrahozatalában", felismerésében segítem őket egyéni módszereimmel, az egyének és családjaik támogatásával. Bízom abban, hogy ezek a családok egymást szeretve, elfogadva a kapott nehézségeket, küzdeni tudnak gyermekük fejlődéséért és erősíteni fogják mind az egyéni-, mind a közös útjukat, a családi kötelékeket, a biztonságos kötődést.

Gratulálok a többi jelöltnek is, kívánok nekik még sok örömet, nagy mosolyokat és szép eredményeket továbbra is a hivatásukban!