Tóth Anikó

Tóth Anikó védőnő vagyok, 2 gyermekes anya és 3 unokás nagymama. Immár 35 éve végzem az édesanyák segítését, támogatását.

Érettségi után Szegeden végeztem el a főiskolát 1990-ben, majd körzeti védőnőként tevékenykedtem 2017. októberig. Ekkor lehetőségem adódott a váltásra, melyet nem szalasztottam el. Szakmámat nem adtam fel, de számomra egy teljesen új és a védőnőség ezidáig ismeretlen területén igyekeztem helyt állni. Döntésem nem bántam meg. Azóta a szívemhez oly közel álló újszülöttkor és szoptatás rendkívül színes és egyben buktatókkal teli időszakában segítem az anyákat, a Zala Vármegyei Szent Rafael Kórház Újszülött és Koraszülött osztályán, kórházi védőnőként.

Hogy miért tartom fontosnak a családközpontú ellátást?

Egy kisbaba születésekor új család születik. A mi feladatunk, hogy ebben az igazán örömteli, ugyanakkor nehézségekkel tűzdelt helyzetben segítsük a szülőket új feladatuk ellátásában. Célunk, hogy támogató, segítő, megértő és biztonságot adó környezetben teljenek az első napok, elsajátítsák az újszülött ellátásával kapcsolatos teendők nagy részét, melyet otthon már rutinosan alkalmaznak.

A sokféle személyiségtípusból adódóan munkám is változatos. A gyakorlati segítség nyújtás mellett óriási jelentőségű a megfelelő kommunikáció. Van, hogy „csak” hallgatok, meghallgatok. Van, hogy kérdezek, érdeklődök. Akadnak őszinte, személyes vallomások. Ha kell, átölelek, érintek. Bármelyik esetről legyen is szó, a személyes jelenlét és értő figyelem elengedhetetlen. És van még egy bevethető fegyverem ebben a kemény időszakban: a mosoly. Lecsendesít, megnyugtat, biztatást és erőt ad.

Szerencsére olyan kollektívában dolgozom, ahol ez a mentalitás jellemző.

Ebben a feladatban részt venni, látni az édesanya szárnybontogatását, csodás dolog.

Azon szerencsés emberek közé tartozom, akik szeretik a munkájukat, mert segíteni nemes és felemelő érzés. Hiszek az anyatej csodálatosságában. Úgy érzem megérkeztem, ahol most vagyok, ott vagyok jó helyen.