Szabó-Szorocsinszki Emese Anikó

Több mint harminc éve vagyok ápoló, ebből tizenkilenc éve pszichiátriai területen dolgozom. Jelenleg gyermekpszichiátriai osztályon látom el a feladataimat – talán életem egyik legnehezebb, de legszebb időszakát élem szakmailag.

Egy pszichésen sérült gyermek ápolása nem csupán szaktudást, hanem határtalan türelmet, empátiát és emberséget kíván. A gyógyuláshoz vezető út hosszú és sokszor fájdalmas – de ha a család jelen van, ha valódi partner a folyamatban, akkor a legkisebb lépés is fényt hoz. Egy új mosoly, egy pillanatnyi bizalom, egy kis megnyílás – ezek az apró csodák minden fáradságért kárpótolnak.

Hiszek abban, hogy a családközpontú ellátás nemcsak segít gyógyítani, hanem méltóságot, biztonságot és kapaszkodót nyújt a gyerekeknek és szüléiknek is. Az új pszichiátriai osztály kialakításában való részvétel számomra lehetőség arra, hogy ezt a szemléletet beépítsük a falak közé, de legfőképpen a mindennapokba.

Munkám során elengedhetetlennek tartom a teammunkát – szoros együttműködésben dolgozunk az orvosokkal, pszichológusokkal, gyógypedagógusokkal . Csak így, közösen gondolkodva és egymást támogatva tudjuk biztosítani a gyermekeknek azt a komplex, személyre szabott ellátást, amire valóban szükségük van.

Számomra az ápolás nem csupán hivatás . Nemcsak betegeket, hanem sorsokat, embereket gondozunk – nap mint nap, szívvel, lélekkel.