Kovács Mária

1996-ban, szakképesítésem megszerzése után az Ózdi Almási Balogh Pál Kórház Újszülött Részlegén helyezkedtem el.

Már pályakezdő csecsemő- és gyermekápolóként fontos volt számomra a család, hiszen egy többgyermekes családból származom. A „Baba-barát Kórház” szemléletét az újszülött részlegen teljes mértékben tudtam alkalmazni.

Mindig törekedtem arra, hogy képezzem magam, így 2006-ban a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán diplomás ápolói végzettséget szereztem. Szakdolgozatomban is a család és betegségélmény kapcsolatát kutattam.

2009-től kaptam megbízást a kórház Csecsemő és Gyermekosztályán főnővéri feladatok végzésére.

Az osztályunkon egyre több hátrányos helyzetű beteget látunk el. Évről évre emelkedik azon kisbetegek száma, akik nem adhatók haza családi környezetbe. Ők eleve nehézséggel kezdik meg az életet, hiszen nem egy boldog családba kerülnek haza.

Munkatársaimmal közösen olyan légkört alakítottunk ki az osztályon, amely megpróbálja pótolni a pótolhatatlan, az elveszett családot. Felvettem a kapcsolatot segélyszervezetekkel, adománygyűjtést szerveztem az otthonos környezet kialakításához.

A gyermekek fiziológiás szükségletén kívül mindig fontosnak tartottam a megfelelő érzelmi és mozgásfejlődést, ennek érdekében gyógytornászokat vontam be a gyermekek fejlesztésébe. Az osztályunk adottságából kifolyólag a kórház parkjában napi szinten csoportos foglalkozásokat szervezünk az itt hagyott, család nélkül felnövő csecsemők részére.

Mély kötődés alakul ki a részlegünkön ránk bízott gyerekek és az ápolószemélyzet között. Tudjuk, hogy fájó lesz az elválás, mégis igyekszünk pótolni számukra az anyai szeretetet.