Winiarczkyné Dániel Sarolta

Nagy örömmel vettem tudomásul, hogy jelöltek a Dr. Audrey Evans Díjra.

Mint ahogyan azt a nevezési indoklásomban is olvashatták 50 éve dolgom a Szent Pantaleon Kórház-Rendelőintézet Gyermekosztályán. A mai rohanó világban, ahol a fiatalok 3-4 évente váltanak munkahelyet, sokszor kérdezik tőlem: " hogyan lehet egy munkahelyen tölteni egy egész életet?" Én ezen mindig mosolygok és csak annyit válaszolok: Ez számomra nem munka, hanem a hivatásom.

Arra a kérdésre, hogy hogyan alkalmazom a családközpontú betegellátás szemléletét a napi munkám során, szintén egyszerű a válaszom, 2 gyermek édesanyja vagyok, akik mára már felnőtt férfiakká váltak. Igyekszem minden beteg gyereket úgy ellátni, mintha a sajátom lenne. A gyermekek szüleit sokszor jobban megviseli a szerettük betegsége, mint magát a beteget, így őket kedves ismerősként, kellő együttérzéssel fogadom. Úgy gondolom a szülők lelki állapota nagy mértékben kihat a gyermek gyógyulására, mivel egy szemmel nem látható kapocs van köztük.

Nincs annál kiszolgáltatottabb helyzet, mint amikor szeretteink egészsége egy "idegen" kezébe kerül, Közvetlenségemmel és együttérzésemmel ezt az érzést szeretném enyhíteni. Egy élet munkáját nehéz pár sorban megfogalmazni. Köszönöm szépen, hogy elolvasták a gondolataimat.