Deé Mária

1989. augusztusa óta dolgozom a Tolna Vármegyei Balassa János Kórház Újszülött osztályán, mint gyermekápoló. Példaképem Édesanyám, aki szintén a kórház Gyermekosztályán dolgozott ápolónőként. Ő adta az irányt a hivatásom felé.

Már óvodás koromban is kitűntem csoporttársaim közül, a játékbaba mint kellék, mindig a kezemben volt. A babusgatás, a szeretgetés már ekkor megmutatkozott, hogy szívem vágya. Felnőttként, anyaként 2 fiúgyermeket hordva a szívem alatt, már a várandósság is a legizgalmasabb csodákkal teli várakozás volt, hogy mikor tarthatom a gyermekemet a karjaimban, átélve ezt az időszakot. Csodáival, nehézségeivel és félelmeivel megtapasztaltam saját magam is az anyaságot. Azt gondolom, a leghitelesebb segítséget és támogatást így tudom/tudjuk átadni a várandós anyukáknak és apukáknak, akik a csoda kapujában állnak. A kórházban töltött idő alatt igyekszem a legjobb tudásom szerint az édesanyákkal és édesapákkal megtanítani az újszülött ápolását, a mindennapi feladatok elvégzését, az egymásra hangolódás nehézségeit átvészelni. Mivel számomra az életet jelenti a közelség, a simogatás, a megnyugtatás és bátorítás, ezt szívből tudom végezni. Ami ebben a nehéz időszakban egy édesanyára hárul, az a rengeteg új feladat, illetve az önmagával kapcsolatos kérdések: Vajon jól csinálom-e? Jó anya leszek-e? Kérdésekre megnyugtatást adni és segíteni. Mindig a bizalom kiépítésére törekszem, nagyon fontos számomra a kommunikáció, a kapcsolat, és hogy az édesanya bizalommal tudjon megnyílni felém. A legnagyobb boldogság számomra, ha egy édesanya és édesapa az újszülöttjével egy családként mosolyogva biztonságban indul haza a kórházból az otthonunkba. Megnyugtatásként elmondom, hogyha bármiféle nehézség, akadály gördül eléjük otthon, a segítségemre bármikor számíthatnak!

És végül számomra:
„Ez nem csak munka, hivatás, gyermekápolónak lenni valami más.”