Veres Erzsébet

Szociális munkásként a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézetben dolgozom, ahol a szív- és érrendszeri betegségekkel küzdő betegek és családjaik számára nyújtok szociális segítséget. Mindig is a segítő munka vonzott. 2000-ben kerültem az intézetbe, ahol 8 évig, mint csecsemő és gyermekszakápoló segítettem a kis betegek gyógyulását. Majd 2008 – tól napjainkig szociális munkásként dolgozom, mind a felnőtt ellátás, mind a gyermek ellátás területén.

Munkám során arra törekszem, hogy a betegek ne csak szakorvosi ellátásban részesüljenek, hanem szociális és lelki segítséget is kapjanak, hiszen a gyógyulás folyamata összetett, és a megfelelő támasz nélkül nehezebb megbirkózni a kihívásokkal. A szakmai együttműködés is kiemelt szerepet játszik a munkámban. Fontosnak tartom, hogy jó munkakapcsolatot alakítsak ki a kollégáimmal – orvosokkal, ápolókkal és az egészségügyi személyzettel – hiszen a hatékony betegellátás csak közös erőfeszítéssel valósítható meg.

A csapatmunkán alapuló megközelítés segít abban, hogy a betegek komplex, minden szükségletüket kielégítő ellátásban részesüljenek, és a családok számára is harmonikus, támogató környezetet tudjunk biztosítani. Nagyon fontosnak tartom a holisztikus szemlélet alkalmazását, mely megközelítés az egész egyénre fókuszál, legyen az felnőtt vagy gyermek. Ezért a közös munkába, ha szükséges, benne van a kórház pedagógus is, mint speciális segítő szakember. Így, együtt, a közös munkával válik teljessé a gyógyítás.

Számomra ez a munka rendkívül fontos, mert úgy érzem, valódi segítséget tudok nyújtani az emberek életében. A családközpontú betegellátás szemlélete meghatározó számomra. Szeretem, hogy a betegeknek és hozzátartozóiknak segíthetek abban, hogy eligazodjanak az egészségügy rendszerében, hogy kezelni tudják a betegséggel járó érzelmi és anyagi terheket, és hogy együtt találjunk megoldásokat a felmerülő szociális krízisekre/problémákra.

Nagy figyelmet fordítok azokra a családokra, akik lakóhelyüktől távol kénytelenek gyermekeik kezelését igénybe venni. Számukra nemcsak a betegség okoz nehézséget, hanem a távolságból adódó logisztikai, anyagi és érzelmi megterhelések is. Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy támogassuk őket a megfelelő erőforrásokhoz való hozzáférésben, legyen szó szálláslehetőségekről, anyagi támogatásokról vagy érzelmi segítségről.

Mindennapi munkám során empátiával és odafigyeléssel közelítem meg a betegeket, figyelembe véve egyéni szükségleteiket és társadalmi hátterüket, így segítve elő a teljesebb és eredményesebb felépülést. Összességében a célom, hogy a gyermekek ne csak fizikailag, hanem érzelmileg és szociálisan is teljes mértékben felépüljenek, és újra teljes életet élhessenek eredeti közegükben, hiszen hiába az egészség, ha a többi pillér hiányzik. „Sok kis ember sok kis helyen, miközben sok kis dolgot megtesz, megváltoztathatja a világ arcát „