Meggyesné Rádics Gyöngyi

A szakmai pályafutásom fő állomásai, a Semmelweis Egyetem Gyermekklinika hematológia osztály, Tábitha Gyermekhospice Ház, Bátor Tábor.
A véletlennek köszönhetem, hogy több, mint 30 éve a Gyermekklinikára sodort az élet.

Az egyik „legnehezebb” osztályon kezdtem és azóta is dolgozom. Sok mindent tanultam, láttam, tapasztaltam az évek során. Egy daganatos betegséggel megküzdeni nem egyszerű feladat. Akarat, erőfeszítés, kitartás, segítségnyújtás és annak elfogadása, a bizonytalanság leküzdése, a kapaszkodók keresése és még sorolhatnám…. Itt tanultam meg, hogy a betegséggel való megküzdés komplex feladat, egy team munkája. Nekünk ápolóknak ebben hatalmas feladatunk és felelősségünk van, mivel mi töltjük a legtöbb időt velük. Kapcsolódni hozzájuk, hogy segíteni tudjunk, hogy bízzanak, hogy biztonságban érezzék magukat. Edukálni a családot egy megváltozott élethelyzethez, nagyon sok figyelemre, odafordulásra van szükség a több hónapos kezelés során. Egy idő után újra tudnak nevetni, vicceseket mondani, „visszafeleselni” és akkor tudom , hogy megfelelő az irány, amin haladunk. Sajnálatos módon van olyan gyermek, akinek minimális esélye van a gyógyulásra, akit nem lehet meggyógyítani. A Tábitha Ház segítséget tud nyújtani azoknak a családoknak, ahol már nincs lehetőség a gyógyulásra.

A hospice szemlélet lehetőségeket nyit az élet értékes és megismételhetetlen pillanatainak megélésére azoknak a családoknak, akiknek a halállal vagy tartósan életet veszélyeztő állapottal kell szembenézniük gyermekük esetében. A családok elszigeteltség érzésének csökkentése, hogy tudunk segítségükre lenni ebben a helyzetben. Támogató jelenlét, biztonságot adó, barátságos környezet, mind a gyerekeknek, mind a családoknak.

Mi ápolók, nap mint nap fogjuk a gyermekek, szülők kezét és azon dolgozunk, hogy a mindennapok pillanatait, az élet pillanatait könnyebbé, szebbé tegyük számukra. Sok mindent adunk és sokkal többet kapunk…..ami értékes és ami minket erősít, amiből építkezünk, amit tovább adhatunk.
A Bátor Tábor pedig valami olyan, amit nem igazán lehet leírni, hanem inkább megélni kell azokat élményeket, amiben ott részünk lehet. Sorsfordító élményeket adunk súlyosan vagy krónikus beteg gyerekeknek és családjaiknak illetve azoknak a családoknak, akik elveszítették gyermeküket. A terápiás rekreáció segítségével kihívások elé állítjuk a táborozókat, sikerélményeket, önbizalmat adva nekik. Ez további kihívások vállalására sarkallja őket, lelki oldalról támogatja a gyógyulásukat és hosszú távon is hat.
A Lélekmadár Tábor sem kivétel ez alól. Több turnusban is jelen voltam, tapasztaltam a változást, ennek a módszernek a jótékony hatását. Az érintett családoknak elmondani azt, hogy az élmény programok és a gyásszal kapcsolatos foglalkozások, az emlékezés, egymással karöltve teszik a dolgukat, hatással lesznek rájuk egyénileg és család szinten is.
Rengeteg kérdés, bizonytalanság, nagy dilemma, hiszen Ők gyászolnak…… Igen, ez így van, csak az nem mindegy hogyan teszik ezt. Segítünk abban, hogy ezek a családok újra tudnak nevetni, önfeledt boldog pillanatokat megélni, új családi egyensúlyt teremteni, az elfogadásban segíteni egy sorstárs közösségben, ahol nincs egyedül.

Szerencsésnek tartom magam, hogy ennek a kerek egésznek, ami egymásba kapcsolódik a része vagyok. Megtapasztaltam az egyes területeket külön- külön, ami az évek során, egy egységgé változott. Ez a szemlélet a követendő számomra, ezt adom tovább.